A programkód részei

A programnak van feje és törzse, csakúgy mint egy embernek. A fej részeben lapul a tudás, a törzs rész pedig leírja a program működését.

#include<stdio.h>

int main() {

    printf("Hello Világ!");

return 0;
}

hellovilag.c c Hello Világ!

A fej rész a kódban zölddel van színezve. Itt egy speciális utasítás található, ami # kettőskereszttel kezdődik. A #include utasítás, azt csinálja (ahogy angol fordítása is kifejezi), hogy beépíti a programunkba az stdio.h nevezetű fájlt. Ez a fájlnév egy rövidítés: Standard Input és Output parancsok gyűjteménye. Az első programunk kiírt a képernyőre egy szöveget, azaz outputot, kimenetet szolgáltatott, ezért kellett beépítenünk az stdio.h fájlt.

Az stdio.h egy úgynevezett header fájl, amit azért neveznek header fájlnak, más néven fejfájlnak, mert ”felül van”, a program fejében. Ezért is .h a kiterjesztése. A header fájlok írják le a törzsben található parancsok működését. És ami a legfontosabb: A fejfájlokban van a ”tudás” nélkülük nem működne a program.

Sok más header fájllal fogunk találkozni tanulmányaink során, a két másik legfontosabb header fájl a math.h és a strings.h, amit ugyanúgy be lehet include-olni a programunkba, mint azt stdio-t. Persze ezt most nem kell megtennünk, mindig csak azt a header fájlt kell befoglalnunk, amire épp szükségünk van, amilyen parancsokat használunk a program törzsében.

Keresssük meg ezeket a fejfájlokat a számítógépünkkön, nyissuk meg a Sajátgépet, és navigáljunk el a Code::Blocks telepítési helyére. Itt egy mappában megtalálható az összes.

A program futása a main() részen kezdődik. Main résznek minden C programban kell lennie. A lefordított programot amikor futtatjuk itt indul, ez a programunk belépési pontja. Ha hiányozna, akkor nem indulna el a program. A main() szó utáni { } kapcsos zárójelek egy blokkot definiálnak. Ez esetben a kapcsos zárójelek pontosan kijelölik, hogy hol kezdődik és hol végződik a program törzse. A main előtti int szócska jelentése egyelőre maradjon titok. Pár fejezettel később te is meg tudod fejteni mit takar.

A program törzsében két parancs található: Az egyik a printf("Hello Vilag!"); Meglepő módon, ez a kiíró parancs. Idézőjelek közé kell írni azt a szöveget, amit ki szeretnénk nyomtatni a konzolablakra. A törzsben található parancsok után pontosvessző áll!

A másik parancs a return 0; Ezzel szabhatjuk meg azt, hogy a main blokk befejezése után milyen számot adjunk vissza a main-t meghívó rutinnak, az operációs rendszernek. Később, amikor nem csak egy programblokkunk lesz, mint ahogy most van, hanem több, akkor ezek a programblokkok egymásra tudnak hivatkozni, és adatokat tudnak cserélni. Ekkor fogjuk hasznát venni a return-nak, egyelőre tekintsük semmisnek.

A C fordító a pontosvessző segítségével különíti el a parancsokat. Felmerülhet benned a kérdés, hogy a #include, az int main(){} után miért nem áll pontosvessző? A válasz: Ezek nem parancsok, hanem vezérlési szerkezetek. Csak a parancsok után kell pontosvesszőt rakni. A későbbiekben megismerünk sok más vezérlési szerkezetet és parancsot.

Ezeket kell tudni a legegyszerűbb C programról. A következő fejezetben átírjuk a programot, és pár érdekes feladatot vágzünk el.